2014. január 30., csütörtök

A szerelem fura dolog.... Sokszor töpprengsz azon mért talája meg mindenki rajtad kívül a  boldogságot? Mért nem vagy rá alkalmas? Mikor annyia szeretnéd érzeni.. szíved minden szeretetével szeretni.. hozzábújni, megölelni, megcsókolni.. de nem teheted.. Álmaidban viszont mindig találkozol vele... Reggelente ő az eslő gondolatod és elalvás előtt az utolsó..  Milliószor elképzelted magatokat több százezer szituációban.. De egyiksem történt meg.. Már a csókja ízét is elképzelted..de a valóság jobb mint a képzelet... 
Senki nem lelkesít, hogy szeresd mert már megbántott nem egyszer.. sőt ő maga is NEM-et mondott... Téged ez nem érdekel te hiszel benne hogy egyszer minden szép lehet.. hogy egymásra találtok. Mert ami késik az nem múlik... A remény mindig ott van. Sokszor gondolod azt hogy felkéne adnod.. mert ő nem foglalkozik veled.. A fejedben azonban mégis ott van az a bizonyos hang ami azt mondatja veled.."ha eddig szenvedtél s nem adtad föl most mért tennéd?" S te csak türelmesen várod tovább, hogy emgérkezzen a várva várt pillanat mert aki kitartóan harcol és türelemmel vár megérdemli a pillanatot ami örökké tart majd... ♥

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése