This is a very beautiful love story.
♥ :'(

A szerelem fura dolog.... Sokszor töpprengsz azon mért talája meg mindenki rajtad kívül a  boldogságot? Mért nem vagy rá alkalmas? Mikor annyia szeretnéd érzeni.. szíved minden szeretetével szeretni.. hozzábújni, megölelni, megcsókolni.. de nem teheted.. Álmaidban viszont mindig találkozol vele... Reggelente ő az eslő gondolatod és elalvás előtt az utolsó..  Milliószor elképzelted magatokat több százezer szituációban.. De egyiksem történt meg.. Már a csókja ízét is elképzelted..de a valóság jobb mint a képzelet... 
Senki nem lelkesít, hogy szeresd mert már megbántott nem egyszer.. sőt ő maga is NEM-et mondott... Téged ez nem érdekel te hiszel benne hogy egyszer minden szép lehet.. hogy egymásra találtok. Mert ami késik az nem múlik... A remény mindig ott van. Sokszor gondolod azt hogy felkéne adnod.. mert ő nem foglalkozik veled.. A fejedben azonban mégis ott van az a bizonyos hang ami azt mondatja veled.."ha eddig szenvedtél s nem adtad föl most mért tennéd?" S te csak türelmesen várod tovább, hogy emgérkezzen a várva várt pillanat mert aki kitartóan harcol és türelemmel vár megérdemli a pillanatot ami örökké tart majd... ♥

Arra akarok emlékezni, hogy senki nem valósítja meg helyettem az álmaimat... az én feladatom minden nap felkelni és törekedni azokért a dolgokért, amik a szívem legmélyén vannak... és élvezni az utazás minden lépését ahelyett hogy azt kívánnám, hogy "bárcsak vége lenne már".

Nézz körül, kit helyezett eléd Isten az életedben. Nem véletlenül vannak ott.

Az életben el fognak hagyni, ki fognak beszélni, hazudni fognak neked és kihasználnak. De el kell döntened, hogy ki érdemli meg a könnyeidet és ki nem.

Hiszek abban, hogy a világ megváltozhat amin eldöntjük, hogy nézzük azt. Egyszerű. A boldogságunk rajtunk múlik - a végén - és nem máson.

Döntsd el, hogy ezt jobban akarod-e, mint amennyire félsz tőle.

Bárhol vagy, én mindig melletted leszek.

A legjobb dolgok az életben az emberek, akiket szeretünk, a helyek, ahol voltunk és az emlékek, amiket az út során átéltünk.

Lehet, hogy nem minden nap jó. De mindig van valami jó minden napban

Jó dolgok azokkal történnek, akik hisznek benne,
jobb dolgok azokkal történnek, akik türelmesek és
a legjobb dolgok azokkal történnek, akik nem adják fel!

Semmi nem tart örökké, úgyhogy élj gondtalanul, idd meg az egészet, vedd tréfának az egészet, kerüld el a dumát, kockáztass és soha ne sajnáld, mert egy ponton minden, amit tettél pontosan az, amit akartál.

Il percorso più breve è un sorriso tra due uomini.

-Két ember között a legrövidebb út egy mosoly.

Non ci ricordiamo dei giorni, noi ci ricordiamo dei momenti.

~ Nem napokra emlékezünk, hanem csak pillanatokra.

E' dolce quello che tu mi dici, ma piu dolce e il bacio che ho rubato alla tua bocca.

~ A szavaid hozzám édesek, de a csók amit loptam tőled még édesebb.

Siano i baci le parole d'amore che non ti dico.

~ A csókok a szerelem kimondatlan szavai ^^

Non posso vivere senza di te

~ Nem tudok nélküled élni

Früher hatten die Menschen Angst vor der Zukunft. Heute muß die Zukunft Angst vor den Menschen haben.

~ Korábban az emberek voltak azok, akik féltek a jövőtől. Manapság már a jövő fél az emberektől..

 Liebe ist die triebkräfte aller menchlichen handlungen

~ A szerelem a hajtóereje az összes emberi cselekedetnek

Négy nagyon fontos szó van az életben: szeretet, őszinteség, igazság és tisztelet. Ha ezek hiányoznak az életedből, semmid sincs.

One night the moon said to me: "If he makes you cry, why don't you leave him?" I paused for a while, then I looked at back to the moon and said: "Moon, would you ever leave your sky?"

~ Egy éjjel a Hold így szólt hozzám: "Ha mindig csak sírsz miatta, akkor miért nem hagyod el?" Megálltam egy pillanatra, majd a Holdra néztem & azt mondtam: "Te elhagynád valaha a saját eged?"

It's funny how someone can break your heart BUT you canstill love them with all the little pieces....

~ Vicces, hogy valaki mennyire össze tudja törni a szivedet,de te ennekellenére még mindig szereted azokkal az apró darabokkal....

Love is when you shed a tear for him but you still love him.It's when he loves an other girl, but you still smile and say I'm happy,but all you really do is crying ...

 ~ Szerelem mikor könnyeket hullajtasz, mégis ugyanúgy szereted Őt.Szerelem, mikor Ő egy másik lányt szeret, de te csak mosolyogsz, és azt mondod: Jól vagyok,pedig csak sírni és sírni szeretnél ...

Underneath the guise of a smile gradually I’m dying inside.

~Egy mosoly álarca alatt fokozatosan haldoklom legbelül.

~ A mosoly világosság a lélek ablakában. Jelzi, hogy a szív otthon van.

Én abban hiszek, hogy amit el akarunk érni, azért keményen meg kell dolgoznunk. Épp ezért tudom, hogy nem fogjuk elveszíteni egymást (...). Az egyetlen, amit nem lehet elkerülni, az a halál. Minden mást le lehet győzni, ha elég erősek vagyunk.

- Megtennéd, hogy egy percre elhallgatsz? Most éppen össze kell ugyanis szednem minden bátorságomat, hogy szerelmet valljak neked. Az ilyesmiben egyáltalán nincs gyakorlatom.
- Tessék?!
- Beléd szerettem - mondta komolyan.

Ha megvakulnék, arcának emléke segítene életben maradni az örök sötétségben.

Ha két ember igazán fontos egymás számára, akkor a világ többi része megszűnik létezni. Ha veled vagyok, én pontosan ezt érzem.

- Egyszer az életben mondd azt, amit érzel!
- Jó, rendben. Legyen. Megteszem. Úgy éreztem, hogy el kell jönnöm, mert lehet, hogy igazán fontos leszel nekem és ettől borzasztóan megijedtem, mert akkor meg tudsz bántani... vagy csak nem voltam kész rá, hogy ennyire szeressek valakit, mint Téged.

Most egy álomképbe vagy szerelmes, és ez a világ legveszélyesebb dolga.

Mindenféle érzelemmel találkoztam. Meghallgattam a kínból fakadó sikolyokat és a hahotákat. Minden, ami emberi, nyitva volt számomra. Mindent éreztem és értettem egyszerre. A világ elmékkel volt benépesítve, melyek mindenféle szélnél gyorsabban örvénylettek, menedéket és szabadulást keresve a változás kényszere elől, élet és halál dilemmája elől-célt, biztonságot, örömöt keresve; megkísérelve, hogy értelmet adjanak a rejtélynek. Az emberek mindenütt kavargó, elkeseredett keresésben éltek. A valóság soha nem felelt meg álmaiknak, pedig a boldogság ott volt a közelükben-ott, ahol soha nem keresték. És mindennek forrása az emberi elme volt.

Teljes az, akinek érzései vannak. Aki mer hibázni, és nem sírni felette, hogy Úristen, most mi lesz. Mi lenne, megy tovább, és harcol, addig, amíg el nem éri a célját. Kimutatja, ha szeret, és nem fél összetörni. Miért is félne? Hiszen tudja magát adni, hogy is ne tudná. Ismeri a saját lelkét, minden egyes gondolatával tisztában van, így nincs miért félnie. Nem a pillanatban találja ki magát. Ő már ismeri a lelkét. Nem gagyog butaságokat össze-vissza, tudatos. Tudja, hogy mit akar az élettől, hogy mennyit várhat el magától. Nem a festék, vagy a ruha teszi vonzóvá, hanem a fellépése: ragyog, tündököl, képtelenség elmenni mellette. Tisztában van azzal, hogy butaság a tökéletest keresni, mert olyan nincs. Olyan viszont van, amikor találsz valakit, aki elfogad úgy, ahogy vagy. Hiszen legbelül valójában mindannyian arra vágyunk, hogy azért szeressenek, amilyenek vagyunk. Érezni, hogy „elég az, ami vagyok”.

Van az a pillanat, amikor már nincs kedved magyarázkodni, hogy mit miért érzel úgy, ahogy - olyankor már nem érdekel, hogy bárkivel bármit is megértess. Nem szomjazol a megoldásukra, megvagy nélküle is - de ne menekülj, akármennyire is egyszerűnek tűnne, ne zárkózz be, találj valakit, aki ugyanazon megy át, amin te. Nála lesz a kulcs. Megnyugtat és felemel a zavarból, amiből egyedül képtelen lennél felállni, mert magad sem tudtad, hogy miben vagy. Addig, amíg van, aki érti és érzi azt, amit te, könnyedén léphetsz még egyet. Nyugodtan, boldogan, mert nem vagy egyedül - más is érzi a pofonokat, azt a frusztrációt, azokat a nehézségeket, amikből neked is bőven jutottak. Normális az egész. Rossznak tűnnek, de nem azok. Gyengévé tehetnének, de nem tesznek, mert pont azért jönnek, hogy még egy lépést tudj tenni, meg még egyet. Fájdalomnak látszanak, de mégsem azok. Amikor ott vagy a harcban csak az adrenalin van, az út, a figyelem, a következő lépés, semmi más. Értsd meg, hogy miért, és könnyebb lesz. Értesse meg, hogy miért, és már léphetsz is tovább. Mindig a zavar adja meg a következő lépést, az hozza ki belőled a változtatni akarást, az erőt, az újat.

Ó, tudom. Minden vágyad az, hogy lásd, összeomlik a világ körülöttem. De van itt valami, amit te még nem tudsz. Omlott már össze. Nem egyszer, nem kétszer, és valószínű, újra meg fog történni. De tudod, veled ellentétben én biztos vagyok abban, hogy a legapróbb szilánkokat is megtalálom és sokkal jobban visszaépítek mindent, mint ahogy volt. Mert tudod, csak azt vehetik el tőlem, ami nem az enyém. Szóval úgyis folytatom. Mert hiszek magamban. Mert tudom, hogy mire vagyok képes. És tudod, mit? Fájjon csak a fogad arra, ami az enyém. Tedd meg nyugodtan. De soha ne felejtsd el: előtted is ott állt a lehetőség. Te is megkaphattad volna. De valamiért nem neked adta az élet.

Bírd még egy picit. Néha csak elég türelmesnek kell lenni. Kivárni, megvárni, és nem elvárni. Szeretni, és nem abban kételkedni, hogy ami történik, az jó - nem lehet más. Aztán persze van, hogy valamiért még várni kell, valamiért még nincs itt az idő, pedig már ott van az orrod előtt. Érzed az illatát, látod a mosolyát, de tudod, hogy még ki kell tartanod egy picit. Ne kérdőjelezd meg, hogy miért, csak élj. Menj tovább magaddal, mosolyokkal kéz a kézben, nem feladva, harcolva, megküzdve minden egyes akadállyal, néha könnyekig hatódva földre zuhanni, sárba taszítva, csináld végig, mert majd ez hozza az életedbe. Nagy harcosoknak nagy harcos jár. Olyan, aki tudja, hogy milyen az, ha fáj, vagy ha az álmaidat éled. Csak vele mehet igazán, mással nem. De a harcosokat néha hagyni kell, hogy járják az útjukat, hogy kitapossák az ösvényt a saját útjukon.

Agyad a fejedben, lábad a cipődben arra mész amerre akarsz.

Sohasem tudhatod, hogy még meddig kell kibírnod akkor, amikor már úgy érzed, hiába kell kevés, még annyi erő sincs benned. Nincs, mert nem megy, és bárhogy is legyen, a következő lépés túl nagynak tűnik. Látod a célt, és el is indulsz, de minden nap összeroppansz, mert távolinak tűnik. Annyira távolinak, és egyszerre mégis annyira megközelíthetőnek. (...) Csak egy a kérdés: te megmaradsz, vagy elvisz a forgatag?

Az igazi szerelem megengedi,
hogy mindkét fél a saját útját járja -
mert tudja, hogy ez soha
nem szakítja el őket egymástól.

Az egész csak azon múlik, hogy benned van-e a csakazértis. Csak azért is menni, csinálni, megbotlani, szeretni, csalódni, félni, folytatni, fájni, örülni, gúnyos kacajok tárgya lenni, elérni... Merni elérni... Mert egyszer bizony tátják majd a szájukat, hogy hittel hova lehet eljutni... Mert a kitartás és az alázat sikert szül.

A patak és a szikla összecsapásából mindig a patak kerül ki győztesen. Nem az ereje, hanem a kitartása miatt.

Amikor az emberek elhatározzák, hogy szembenéznek egy problémával, olyankor valójában rádöbbennek, hogy sokkal többre képesek, mint hitték.

 

- Mindegy, hogy mit tettél. Ne add fel, soha ne add fel! (...) Ha szeret téged, meg fog bocsájtani.
- Te ezt el is hiszed?
- El kell hinnem, különben nincs tovább.

Én hiszek benned. Annak ellenére, hogy minden második rezdüléseddel elbizonytalanítasz. Annak ellenére, hogy néha napján kutyába se veszel, én valamiért mégis hiszek benned, bennünk. Hiszem, szent meggyőződésem, hogy ha két embernek együtt kell lennie, hát nincs se szélvész se orkán vagy egy másik nő, aki ennek az útjába tudna állni. Lehet a legbutább szőke, a legcsintalanabb mosollyal, akkor sincs elég ereje hozzá, hogy két olyan ember közé álljon, akiknek már megvan a végzete. Én ebben hiszek. A szerelem fel nem fogható erejében és abban, hogy egy nap majd minden elem a helyére kerül.

Tudod, mi a szerelem?
Az, amikor csendesen csak átöleled és tudod, az életed is rábíznád.. Mikor biztonságban érzed magad és akármilyen baj ért, akármilyen zaklatott vagy, mellette megnyugszol.. Ahogy némán a szemedbe néz, és csak megszorítja a kezed .. Mikor olyan titkaid is elmondod neki, amiket még Te sem tudtál azelőtt magadról .. És ha reggel kinyitod a szemed, ott fekszik melletted, - gyűrötten, - kócosan, - fáradt arccal, - mégis úgy érzed, Te vagy a legboldogabb.És az is a szerelem, amikor remeg a gyomrod, ha meglátod, vagy meghallod őt .. És a szíved a torkodba dobog, mikor hozzád ér .. Amikor hirtelen mozdulattal magadhoz rántod, hogy érezd, hogy magadhoz láncold .. Nem tudsz betelni vele, minden percben csak őt kívánod.. És amikor fuldokolsz a félelemtől, hogy eltűnhet az életedből, és amikor nem tudsz enni a szomorúságtól .. Amikor a lelked olyan darabokban van, hogy évek kellenek hozzá, hogy össze tudd magad szedni .. Amikor nem tudsz másra gondolni, csak ő jár a fejedben, és hiába bánt, nem tudsz haragudni rá .. Mégis legszívesebben megölnéd.. Amikor olyat is megtennél, amit eddig el sem tudtál volna képzelni .. Megalázkodsz, könyörögsz, sírsz ..MERT SZERETED! ღ

Persze, nem könnyű. Ki mondta, hogy az lesz. De nem élhetsz görcsök és kimondatlan dolgok árnyékában. Az nem élet. Akkor az nem te vagy. Akkor vagy te, ha felvállalsz mindent, amit érzel: a vágyaidat, az érzéseidet. Ha el mered őket mondani, ha meg mered osztani másokkal, akkor vagy igazán bátor. Akkor vagy önmagad. Mi történhet? Legrosszabb esetben is csak annyi, hogy tiszta szívvel mehetsz tovább, megkönnyebbülten, mert te legalább kiadtad magadból azt, ami benned van. Te legalább fel merted vállalni azt, amire vágysz - ez az első lépés. Utána már csak hitre, bátorságra és erőre van szükség. Na meg persze kitartásra. Tedd meg. Minél előbb vállald fel az életedet, azt, ami valójában a tiéd. Nem elvárásoké, nem mások játszmáié, hanem a sajátod. Az a valami, ami boldoggá tesz, ami miatt minden áldott nap képes vagy mosolyogni- mert erre vágytál, és a vágyak sohasem jönnek véletlenül. Mindig beigazolódik, hogy az, amit érzel, úgy van. Nem számít, hogy ki mit mond, nem számít, hogy mennyien nevetnek ki, te csak az érzéseidre figyelj.

Nem akarok felnőni - belenőni magamba viszont annál inkább. Abba a magamba, aminek lennem kell, aminek születtem, amit egyetlen dolog alakít: az érzéseim. Hiszen ha a szívedre hallgatsz, mindig tudod, hogy merre kell menned, és csak arra vezethetnek az érzéseid, amerre TE vagy. Az a Te, akit lehet egy életen át keresni, de el is rejtheted, meg is ölheted, mert nem hiszel benne. Megteheted, elnyomhatod, de egy biztos, onnantól halott vagy. Az az igazi boldogság, amikor érzed, hogy azzá válsz, akit mindig is magadban tudtál. Hiszem, hogy tudjuk, hogy mi tartozik hozzánk. Érzed, látod, ott van a zsigereidben. Csak hinni kell abban, hogy semmit sem érzel véletlenül, és bizony el tudod érni. Igen, lehet, hogy lesznek nehézségek, és nem jön könnyedén az egész, de mi más lehetne az élet értelme, mint az, hogy azzá válj, aki valójában vagy? Ennél motiválóbb számomra nincs. Azok az emberek tudnak felrázni, erőt adni, motiválni, akik megtalálták azt, akik ők valójában, és bizony fel is vállalják. Mire vársz? 2O14 tökéletes alkalom lesz a kísérletezésre. Do it!

addig harcoljál a célodért amíg el nem éred azt!

nem az vagy amit mutatsz, az vagy amit megélsz
nem az vagy amit hiszel, az vagy amit elérsz!

A lehetetlen nem tény. Hanem vélemény. A lehetetlen nem kinyilvánítás. Hanem kihívás. A lehetetlen lehetőség. A lehetetlen múló pillanat. A lehetetlen nem létezik!

Ne azt kívánd, hogy minden könnyen menjen. Kívánd azt, hogy legyen erőd legyőzni a nehézségeket.

"Ha kitűzök magam elé egy célt, akkor azt elfogom érni, akkor is ha lehetetlen.!

Fontos hogy tudd: Alapvetően kétféle erő hat minden emberre. Az egyik előre húz, a másik visszatart. A húzóerő a személyes jövőképed. A visszatartó erőt az önkorlátozó hiedelmeid jelentik. - 'Nem hinném, hogy képes lennék rá...' Ha eredményt akarsz elérni növeld a húzóerőt és csökkentsd a visszatartó erőket!

Amíg lélegzel, addig harcolni is tudsz! csak akkor győznek le, ha hagyod..

"Ha van a boksznak varázsa, az a harc varázsa, amelyet akkor is vívsz, ha nincs erőd, ha törik a borda, reped a vese, szakad a retina. Annak a varázsa, hogy mindent felteszel egy álomra, amit csak te látsz!"