2013. október 23., szerda

Csak álltam. Mozdulatlanul. Könnyek sokasága gurult le az arcomon. Ő elment. Ment. Ment. Én meg csak néztem. Ő vissza se nézett. Fájt, hogy ott hagyott. Fájt, hogy így lett vége. Fáj, hogy ennyire szeretem, és közben tudom, hogy az ő szemében semmit sem érek!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése