Csak
álltam. Mozdulatlanul. Könnyek sokasága gurult le az arcomon. Ő elment.
Ment. Ment. Én meg csak néztem. Ő vissza se nézett. Fájt, hogy ott
hagyott. Fájt, hogy így lett vége. Fáj, hogy ennyire szeretem, és közben
tudom, hogy az ő szemében semmit sem érek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése