Szeretsz?
-Nem tudom
-Miért nem?
-Nem vagyok biztos
-Kételyek?
-Azok.
-Akkor mit érzel?
-Ez bonyolult. Néha hiányzol,nem
birom,ha nem vagy velem
Szügségem van a jelenlétedre,még
ha nem is nézek rád. Néha
ellöklek,mert félek. Megijedek
töled,pedig nem bántasz. Néha
tudnék veled akármeddig
akárhova…csakhogy együtt
lehessünk. Néha úgy érzem,nem
jó,ha itt vagy vagy nézel,mert
elvársz dolgokat. Lehet,hogy nem
tudom megtenni. A szivem
megszakad,ha mással látlak,de
nem szólok egyetlen szót sem.
Csak elsétálok…néha,utálom
ahogy kinézel. De ezt sem
mondom soha. A lényed kárpótol
mindenért. Nem tudok soha
haragudni rád úgy igazán. Pedig
lehet,olyat tettél,amiért másnak
már nem jutna a bocsánatból.
Néha ha rád gondolok sirok, néha
nevetek,néha orditok,aztán megint
ott a mosoly az arcomon. Lehet
egyszerű,de nem…ez bonyolult.
-Akkor szeretsz?
-Azt hiszem…