Még mindig van olyan, hogy valaki jön, és egy olyan részedet mozdítja meg, aminek a létezéséről eddig nem is tudtál. Felkavar, összezavar, teljesen megbénít. Aztán meg van, amikor ehhez az társul, hogy még véletlenül sem a tökéletes időzítésben érkezik. Akkor aztán jön a zavar, ami gyengít, ugyanakkor talán megtanít arra, hogy még mindig örülni kell, ha azt a valamit akár pár órára is, de átélted. Hiszen erre vágyunk mindannyian.

Nemcsak a barátságban, hanem talán még inkább a szerelemben is, amely a lélek legbensőbb élménye, csaknem kizárólagosan a véletlen uralkodik. Hogy miféle személyekkel fogsz összetalálkozni életed során és hogy kik fognak legmélységesebben érdekelni, ez csaknem olyannyira véletlennek a dolga, mint a virágpor szemcséjének sodródása a fenyőerdőben.

Cristiano Ronaldo: "Nem szeretek a jótékonykodásról beszélni, nem igazán számít, hogy mások tudnak-e róla. A szüleim mindig azt mondták, hogy az élet megjutalmazza azokat, akik segítik a rászorulókat. Isten mindent megadott nekem, egészséget, egy csodálatos családot és szakmai sikereket. Nagyon kiváltságos vagyok."

Ha egy kérdés megoldható, felesleges aggódni miatta. Ha nem lehet megoldani, az aggódás sem segít.

A pozitív gondolkodás fogalma eredetileg egy ősi buddhista hagyomány nyomán jött létre. Fönnmaradt egy legenda, miszerint Buddha és a tanítványai néztek egy döglött kutyát. Mester, nézd, a halál, a bomló hús, a rothadó tetem milyen rettenetesen visszataszító! Milyen undorító, ha csak az marad meg egy lényből, ami belőle a test! - mondták a tanítványok. Buddha odanézett, és azt mondta, hogy igen, de milyen szép fehér foga van! Ez a pozitív gondolkodás alaptörténete. Innen nőtt ki. Vagyis nem arról van szó, hogy a negatív élményeinket, a keserveinket, a bánatainkat hazudjuk el pozitívnak. Arról van szó, hogy fogadjuk el ezeket olyan negatívnak, amilyenek a valóságban, de ha van bennük valami pozitív, akkor azt is vegyük észre.

- Optimista vagyok és realista. Tudod, ha egy ezer méter magasból kiugró ejtőernyősnek nem nyílik ki az ernyője, és mégis abban bízik, hogy életben marad, nem optimista, hanem hülye.
- Ejtőernyős is akadt már fönn faágon.

Nevetni akkor is kell, ha már nincs senkid, nincs is hol és nincs miért.

Muszáj hinni a jóban, akárhová is sodor az élet, hisz épp ez tesz minket azzá, aminek születtünk.

 

Ne aggódj, ha szingli vagy. Isten épp rád néz és azt mondja: "Valaki különlegeset tartogatok ennek a lánynak..."

Az igazi élet nem akkor kezdődik, mikor befejezed a középiskolát, vagy legálisan ihatsz, vagy állást kapsz. Egész életedben az igazi életet élted. Szóval gyerünk éld meg!

Az emberek nem lesznek mindig ott neked, ezért kell megtanulnod, hogyan kezeld a dolgokat egyedül. Higgy magadban, hogy megtudod csinálni!

El clasicó. Real Madrid! ♥

509. Olyasmiket csinálni,
amiktől fel szoktál ébredni,
amikor kiderül, hogy csak álmodom.

507. Hajnalban kel és ül az ágyon,
és retteg, hogy jól vagy.

513. Valami létezőnek a helye,
Ahová sejthetően más nemigen passzol.

505. Teljes képtelenség
félreértés
de

479. Pedig megígérted, hogy a horizontot
nem bántod.

473. Látod,
azóta hordok színeket,
például szürkét.

232. Cetli a tükör mellett:
„Mennyire fogom utálni ezt a
fürdőszobát, ha egyszer szakítunk.”

171. Teli doboz százas
piros Marlboro
vigasztalgat.

312. Egy szerelem hány mondat?

046. Mikor az álmaimat emlegetem,
legtöbbször hazudok.

Ha a jó sorsot vidáman el tudjuk fogadni (...), akkor a balsorsot is el kell viselnünk.

A ma meghitt pillanatai a holnap emlékei.

A múlt is létezik - valahol, egy más szférában - megcsonkíthatatlanul. Visszük a jövőbe magunkkal - de nem azért, hogy ismételjük, hanem hogy ne felejtsük, miért történhetett, ami velünk megtörtént.

Eldobtad őt. Eldobtad azt a lányt, aki bármit és
mindent megtett volna érted. Eldobtad azt a
lányt, aki mindenét neked adta, és bízott
benned. Eldobtad azt a lányt, aki mindent
beleadott, hogy ott lehessen neked. Eldobtad
azt a lányt, aki elküldött magától mindenki
mást, mert bebeszélte magának, hogy nem
bízhat bennük. Eldobtad azt a lányt, aki az egész
világot benned látta. Eldobtad azt a lányt, aki
keresztül ment a poklok poklán, hogy veled
lehessen. Eldobtad azt a lányt, aki hajlandó volt
várni, ameddig csak kellett, csak hogy a tiednek
hívhassa magát. Eldobtad azt a lányt, aki még
mindig akart téged, miközben te semmiként
kezelted. Eldobtad azt a lányt, aki hónapokat
töltött reménykedve, hogy ti ketten végül
együtt lesztek. Eldobtad azt a lányt, aki sokáig
fent maradt, azon izgulva, hogy vajon jól vagy-
e. Eldobtad azt a lányt, aki továbbra is annyi
mindent megtett érted, még ha tudta is, hogy
semmit nem kap cserébe. Eldobtad azt a lányt,
aki nem hallgatott azokra, akik rosszat mondtak
rólad. Eldobtad azt a lányt, aki a világon bármit
megtett volna érted. Eldobtad őt. És tudod mit?
Most elveszítetted.

A szívek vad teremtmények, ezért van, hogy a bordáink ketrecek.

Nem tudlak elveszíteni, mert ha valaha is megtettem volna, akkor elveszítettem volna a legjobb barátomat, a lelki társamat, a mosolyomat, a nevetésemet, mindenemet.

Morata arról, hogy miért vágatta le a haját: "Volt néhány gyerek a kórházban, akik ugyanolyan frizurát szerettek volna, mint az enyém, de a rák miatt nincs rá lehetőségük. Levágattam a hajam, így nekem lett olyan frizurám, mint nekik."

♥ Real Madrid!

Néha nem tudod elengedni azt, ami szomorúvá tesz, mert az az egyetlen dolog ami boldoggá tesz.

Mindenki a szeretetre vágyik, mindenki azt éhezi. Ugyanakkor a többségük feláldoz valamit. Szinte mindenki. Szerelmet, barátságokat, családot, egészséget, karriert... csak épp mindig nézd meg, hogy mi éri meg az áldozatot. Ne félj egyedül élni addig, amíg nem jön a nagy szerelem, amíg meg nem valósítod magad, hiszen nem arra van szükséged, hogy egy másik feled legyen, valaki, aki ugyanannyira fél egyébként, mint te... arra van szükséged, hogy egész legyél és az egészet kapd meg.

Van az emlék (...). Valaki itt hagyta őket. Valaki, aki elment. De hagyott valamit. Sok emléket. Sokszor felidézhetetlen, már csak foszlányokban, érzésekben, félelmekben, fájdalmakban, apró örömökben, pillanatokban élő emléket. Amelyek itt vannak egy darabka hangban, néhány képben, teleírt füzetekben, néhány hátrahagyott ecsetben, ecsetvonásban. És benned. Mert nem csak emléket hagyott. Annál sokkal többet. A valóságot. Az életet. Az emléket, amely tovább él. Nem szavakban, nem gondolatokban, nem tettekben, és nem tárgyakban. Hanem magában az életben. Egy másik életben. Ami az övé is. Így válik az emlék jelenné, jövővé. Lehet ennél többet hagyni?

Kétfajta vizuális emlékezet létezik: az egyik, amikor az ember nyitott szemmel, ügyesen újrateremt egy képet elméje laboratóriumában (...); és a másik, amikor az ember hunyt szemmel azonnal életre hívja szemhéján a szeretett arc tárgyilagos, tökéletes optikai mását, egy természetes színekben pompázó szellemecskét.

Nem keresem a felejtést. Ragaszkodom az emlékeimhez, amíg ragaszkodhatom. A nekem oly kedves, drága képeket, a múlt képeit, amelyek, ha olykor összefacsarják a szívemet, fölidézik az eltűnt napok édességét is, s meg-megjelenésükkel egy kissé vigasztalnak - nem akarom elűzni. Nem akarom elűzni kedvesem árnyékát; árnyéka is kedves nekem. Nem félek, nem kínos nekem Rágondolni. Megőrzöm, ami Őbelőle még él, amíg megőrizhetem. Hisz azok a képek is, amelyek a legerősebben dobogtatták meg szívünket, oly hamar elillannak a tehetetlen emlékezet elől! Hisz amúgy is oly korán következik el az az óra, amikor az idő már mindentől meglopott bennünket, amikor boldogságunk egész paradicsomából csak valami iszonyúan kevés, homályos, zavaros álomfoszlány marad meg agyunknak a legmélyén! ... amikor a múltat is csak úgy sejtjük, akár a jövőt!

Fájdalom nélkül nincs szerelem,
mondta a nyuszi és megölelte a sünit.

 

Cristiano Ronaldo:
"Emlékszem, amikor az általános iskolában a tanárnő azt mondta
nekem, hogy a futballból nem fogok tudni megélni. Amikor látogatóba voltam Madeirán 15 év után, ő már igazgatónő volt, én pedig 30-ezer eurót ajándékoztam az iskola javítására ezekkel a szavakkal: "Ne féljen
tanárnő marad nekem ennivalóra is." Elsírta magát és megölelt."


Respect!!

“Általában az az ember jut a legmesszebb, aki hajlandó merni és csinálni. Egy óvatos hajó soha nem jut messze a parttól.”