Hajszoltalak hosszú időn át, majd mikor feladtam hirtelen ismét az enyém akartál lenni...de be kell látnunk, van, hogy késő. Van, hogy annyit vársz valamire, eljutsz arra a pontra, hogy már akkor sem kellene, ha tálcán kínálnák eléd. Nem azért, mert változtak az érzéseid, csupán belefáradtál. Beláttad, hogy úgy kell szerelemben élnetek, hogy nem vagytok egymáséi. Ez a szerelem egyik legkegyetlenebb, és legfelejthetetlenebb formája...mert ahányszor meglátod előtörnek az érzéseid változatlanul, akkor is, ha épp mindketten más kezét fogjátok. Egy részetek visszavonhatatlanul a másiknál marad. Örökre.