Ahol találkozás van, azt a búcsú fogja követni. De ennek a búcsúnak nem kell örökké tartania. Az, hogy ez a búcsú örökké, vagy csak egy csekély ideig tart, az csak rajtad múlik.

Az első találkozás az operával eldönti, hogy lesz tovább, az ember vagy megszereti, vagy megutálja. Ha tetszik, mindig szeretni fogja, ha nem, talán megtanulja méltányolni, de sohasem fog a lelkéhez férkőzni.

Kalapál, amikor rá gondolsz. Kalapál, amikor látod őt. Kalapál, ha várod a találkozást, és kalapál, amikor róla álmodsz. Kalapál. És nem tudod az okát. Nem tudod megfejteni, miért kalapál oly hevesen a szív. Pedig egyszerű. Mert KÉT szív dobban együtt. Egyszerre. A tiéd és az övé. Benned és benne.

Tudod, az, mikor kitartasz valaki mellett tűzön-vízen át, és megadnál neki mindent, mindegy, hogy az milyen áldozatokkal jár, az a szerelem! És ha szeretsz valakit, akkor nem állsz le soha. Akkor se, ha hülyének néznek, vagy neveznek, akkor se, akkor pláne nem! Egyszerűen nem adod fel, mert ha feladnám, ha hallgatnék a világra, továbblépnék és keresnék valaki mást, akkor az nem szerelem lenne, hanem... akkor az valami eldobható dolog lenne, amiért nem érdemes harcolni.