Az utolsó születésnapján, megkérdeztem tőle,
 hogyan lehet az életet ilyen vidáman és bizakodva
 élni. A következő tanácsokat soha nem fogom
 elfelejteni. Rám mosolygott, és végül azt mondta, hogy
 végül mindenre megtaláljuk a legjobb megoldást,
 nem kell aggódni. A dolgok előbb vagy utóbb meg
 fognak oldódni.

1. Az, hogy szükséged van valakire, nem a gyengeség jele. Ez azt jelenti, hogy szereted és tiszteled önmagad. 

2. Néha a legnagyobb hibák vezetnek a legnagyobb sikerek felé.

3. Ne aggódj amiatt, amit nem tudsz irányítani.

Csak a jelen számít.

4. Ha nosztalgiázni kezdesz, gondolj mindig a jó dolgokra.

5. Semmi sem történik ok nélkül. Bízz a történés erejében.

6. Nem létezik egy "ott", ahová mindenképpen el kell érjél. Az életben az utazás pillanatait kell megélni, nem a végállomás a fontos.

7. Ha mindig a dolgok pozitív oldalát nézed, nem jelenti azt, hogy naiv vagy. Ez azt jelenti, hogy bizakodó vagy, és tudod, hogy minden okkal történik. Mert így is van.

8. Mindennek van egy érvényességi ideje. Ne ragaszkodj feltétlenül mindenhez, a dolgok, kapcsolatok, munkahelyek állandóan változnak. Aminek már nem látod a célját, véget kell vetni.

9. Az idegenek lehetnek barátok is.

10. Akkor vagy boldog és szabad, ha hagyod azokat a dolgokat, melyeket sehogy sem tudsz megváltoztatni.

11. A megbocsájtás nem azt jelenti, hogy elfelejted a múltat, hanem azt, hogy nyitsz  a jövő felé.

12. A család a legfontosabb. Lehet, hogy nem  vagytok mindig együtt. de, amikor egymás közelében vagytok, semmi baj sem érhet.

13. Ne legyél merev. Egy mosoly mindent megváltoztathat, bármilyen nehéz helyzetben is legyél.

14. Soha ne becsüld alá a jó könyvet. Az olvasás olyan, mintha nyitott szemmel álmodnál.

15. Nem számítanak a legnagyobb nehézségek, végül minden a legnagyobb rendben lesz.

Nem hiszek a szerencsében....
Igaz, hogy sorsunk meg van írva de a dolgainkat mi alakítjuk a döntéseink alapján... s ha rossz döntéseket hozunk akkor érhetnek minket negatív hatások... De ez nem azt jelenti, hogy meg kell állnunk és feladnunk menni kell és a következő döntést meghozni.. Azonban egy fontos dolgot tudnunk kell.. Úgy gondolom az élethez egyetlen egy kulcs van az optimizmus.. Ha pozitívan látjuk a világot akkor ilyen energia vesz minket körül fontos, hogy csak a  jót szabad észrevennünk és akkor a döntéseink is eredményesek ... S azt gondoljuk szerencsések vagyunk ;)

Hiányzik... :/
Valami igazán megfogott benne.. még magam sem értem.
Az okosok azt mondják el kell engedni őt és akkor megérkezik a jobb...
De mi van ha én türelmes vagyok?! Kivárom a legvégső esélyt is.. és hiszek abban ha valamit nagyon akarok és minden nap csak a  célra tekintek akkor megtörténik az igazi csoda.
Talán butaságnak hangzik és nem jön el a csoda... De ha sohasem próbálom meg nem derül ki mi az igazság.... A legfontosabb, hogy higgyek önmagamban...
Ha elbuknék is büszkén vállalnám hiszen tudom, hogy mindent beleadtam De ez nem fog megtörténni mert SIKERÜLNI fog.. érzem a szívem legmélyén..!

Áldom az eget, a sorsot s az Istent.
Nem tudom mi lett volna...
 Ha azok a szemek nem engem néznek.
 Ha az a mosoly nem nekem szol.
 Ha azokat a csókokat nem én kapom.
 Ha azok a kezek nem engem kényeztetnek.
 Elképzelni sem merem mi lenne ha nem léteznél.

Bármelyik nap lehet a legutolsó az életünkben, anélkül, hogy tudnánk erről. S emiatt egyetlen napnak sem szabad úgy nekiindulni, hogy rossz érzéseket hagyjunk szeretteinkben vagy rendezetlen konfliktussal csapjuk be magunk mögött az ajtót.

Amikor szerelembe esünk, úgy érezzük, mintha a mögöttünk lévő évszázadok és generációk összefogtak volna az érdekünkben, hogy ez a találkozás itt és most létrejöjjön. Bármilyen furcsán hangozzék is, az ember a szívében, a csontjaiban hordozza a megérzést, hogy az univerzum és az idő minden egyes darabkája, az összes titkos nyíl mind erre a helyre irányított, ahová most végre megérkeztél, és ahol mindig is lenned kellett.

Az akarat nagyon fontos. Csak az akarat erősebb a vágynál.

Tudd, hogy mi tesz boldoggá, és tarts ki mellette mindenáron - akkor is, ha mások támadnak érte, ha egyedül maradsz, ha senki sem támogat. Igen, nehéz lesz. Támadni fognak, magadra is maradhatsz. De tudod, az az élet, amit megedzenek, nagy dolgokra képes. Az, amelyik mindent kibír, a nehéz leckéket is megoldja, mert tudja, képes rá.

Nem mindig diadalmenet az élet, nem csupa siker, de az is igaz, hogy bármi sikerülhet, ha az ember valóban akarja, de nem azonnal; sikerülhet, ha kitartóan, saját vágyával összhangban cselekszik, és ha hitelesen sajátja a vágy; nem pedig olyasmi, amit mások "ültettek" a szívébe.

Először csak egy apró csókocskát kaptam, ismerkedő, mondhatnám félszeg kis csókot. Aztán mélyet sóhajtott, a két kezébe fogta az arcom, és olyan szenvedéllyel vette birtokba az ajkamat, hogy azt hittem ott, menten belehalok a gyönyörűségbe. (...) Hosszan csókoltuk egymást, majd egy pillanatnyi szünet után újrakezdtük. Nem tudtam gondolkodni, csak az számított, hogy (...) ajka az enyémen van, az elmém csak ezzel az élménnyel volt tele.

2015.02.14.

Kívánj valamit, de ne mondd el senkinek. Bármit. Akármit. Most higgy benne, hogy valóra válik. Sosem tudhatod, hol fog érni a következő csoda, a következő mosoly, vagy mikor válik valóra a kívánságod. Ha hiszel benne, hogy bármelyik pillanatban rád találhat és kinyitod a szíved és az elmédet ennek a lehetőségére és bizonyosságára, talán épp akkor kapod meg azt, amire vágysz. A világ tele van csodákkal, csak hinned kell benne. Tehát kívánj most valamit! Megvan? - Oké. Akkor most higgy benne teljes szíveddel!

Szeretlek még mindig, eddig meg is haltam volna érted, ma már nem tenném. Csalódtam benned, hittem a szavaidnak, bíztam, mindez hiába. Egyszer már megbocsátottam a hazugságaid, megbocsátottam másodszorra is, sőt megbocsátottam volna harmadszorra is, századszorra is. De te mit tettél? Faképnél hagytál, kihasználtál és eldobtál, mint egy rongyot. Ennek ellenére nem haragszom, csupán csalódottságot érzek, és ezek után szeretlek és még mindig megbocsátanék. Mi ez, ha nem egy tényleg őszinte szívből jövő szeretet, mely örökké tart?

Egy ölelés (...) sokkal többet jelent két test érintkezésénél. Egy ölelés azt jelenti: nem vagy fenyegető, nem félek ennyire közel kerülni hozzád, el tudok lazulni, otthon érzem magam, védett helyen, ahol megértenek. A hagyomány szerint valahányszor szívből átölelünk valakit, egy nappal meghosszabbodik az életünk.

Azzal, hogy falat húzol a szíved köré, nem véded meg magad, csak kizársz másokat, akik fontosak lehetnének.

Sokszor van, hogy azt az egyet, amit a legjobban akarunk, nem kaphatjuk meg. Összetöri a szívünket, kikészít. A vágy tönkreteheti az életünket. De bármilyen nehéz is akarni valamit, azok szenvednek a leginkább, akik nem tudják, mit akarnak.

Azt mondta a szívem, hogy szerelmes vagyok. És én boldogan, mosolyogva aludtam el.

Elengedni valakit nem azt jelenti, hogy megszűnik a fájdalmad. Amíg szereted, fájni is fog a hiánya. Ez nem baj. Attól még elengedheted. Sírva búcsúzunk egymástól, s ha igazi a szereteted, ez egy jó sírás. Elválasztva lenni bárkitől is, akit szeretünk: fáj. Ha már nem fáj: nem is szeretjük. (...) Az elengedés nem azt jelenti, hogy az ember szíve kihűl. Nem azt jelenti, hogy elfelejtem örökre. Nem közönyt jelent. Az elengedés azt jelenti, hogy hagyom őt szabadon repülni, szállni, a maga útján - abban a biztos reményben, hogy visszatalál majd hozzám. De amíg nincs itt, mindig hiányzik. És fáj.

Ahol találkozás van, azt a búcsú fogja követni. De ennek a búcsúnak nem kell örökké tartania. Az, hogy ez a búcsú örökké, vagy csak egy csekély ideig tart, az csak rajtad múlik.

Az első találkozás az operával eldönti, hogy lesz tovább, az ember vagy megszereti, vagy megutálja. Ha tetszik, mindig szeretni fogja, ha nem, talán megtanulja méltányolni, de sohasem fog a lelkéhez férkőzni.

Kalapál, amikor rá gondolsz. Kalapál, amikor látod őt. Kalapál, ha várod a találkozást, és kalapál, amikor róla álmodsz. Kalapál. És nem tudod az okát. Nem tudod megfejteni, miért kalapál oly hevesen a szív. Pedig egyszerű. Mert KÉT szív dobban együtt. Egyszerre. A tiéd és az övé. Benned és benne.

Tudod, az, mikor kitartasz valaki mellett tűzön-vízen át, és megadnál neki mindent, mindegy, hogy az milyen áldozatokkal jár, az a szerelem! És ha szeretsz valakit, akkor nem állsz le soha. Akkor se, ha hülyének néznek, vagy neveznek, akkor se, akkor pláne nem! Egyszerűen nem adod fel, mert ha feladnám, ha hallgatnék a világra, továbblépnék és keresnék valaki mást, akkor az nem szerelem lenne, hanem... akkor az valami eldobható dolog lenne, amiért nem érdemes harcolni.

Teljesen elbizonytalanít...

Az egyik pillanatban azt érzem minden egyes porcikájával csak engem akar.. utánam vágyakozik... Aztán hirtelen a szakadék szélén érzem magam... nem is keres,minden egyes beszélgetés rideg..

Majd újból a magasba emel s megint mélybe taszít... 

A legeslegborzalmasabb érzés...

Pedig én nem akarok semmi mást.. 

Csak szeretni és szeretve lenni...!