A pályaudvaron egy idős bácsi a feleségét várja.
Mikor a nénike megérkezik, megölelik egymást.
- De jó, hogy végre megjöttél, úgy hiányoztál! - szól a bácsi.
- De jó, hogy végre látlak, olyan hosszú volt ez a két nap - válaszol a néni.
A közelben álldogáló fiú, aki a barátnőjét várja meghatódik a jelenet láttán és odalép hozzájuk.
Ne tessék haragudni, önök mióta házasok? - Éppen 50 éve - hangzik a válasz.
- Remélem mi is ilyenek leszünk ötven év múlva a kedvesemmel - mosolyog a fiú.
A bácsi odalép hozzá, megfogja a vállát és azt mondja:
- Fiatalember, maga ezt ne remélje. Maga ezt döntse el.

A smink nem a külső hibákat rejti el, hanem a belsőnk sérüléseit. Minden reggel felteszem az alapozót ami elrejti azokat a csúf karikákat, amit az alváshiány okoz. A púdert ami a sápadtságot fedi el és egészséges pírt kölcsönöz. A szemceruzával kihúzom a szemem, hogy nagyobbnak tűnjön, a szempillaspirállal óriási szempillákat varázsolok, és ezek pedig elvonják a figyelmet arról amit valójában a szemünkben lehet látni, a megtört lelket. Megfésülöm a hajam, hogy a kunkorokkal el takarjak minden mást amit csak lehet. Már csak annyi dolgunk maradt, hogy megtanuljuk a tökéletes mosoly titkát és a világ számára rejtve marad minden gyengeségünk.!