És tényleg eljön az a pillanat amikor már azt mondod elég...
Hogy megbántam-e ami tettem ez idő alatt? A válaszom: NEM
Minden ami akkor történt tudatos volt.. Az érzelmek hatása miatt mondtam és csináltam azt amit.... Ezeket megbánni nem is szabad hiszen akkor boldog voltam és Ő miatta történt... Ma már nem érzem azt amit akkor.. nincs meg az a bizonyos "pillangók a nyomorban"
De így kell lennie.. barátok leszünk és számíthat rám bármikor bármiben..
Tisztában vagyok vele, hogy lehet próbálkozni fog de akkor én tiszta fejjel figyelmeztetem majd, hogy a barátság többet ér minden csóknál.

Az életben minden a véletleneken múlik. És az, hogy élünk, az is csak véletlen.

Vannak ilyen furcsa véletlenek, hogy az ember éppen akkor nézi meg az óráját, amikor az életének fordulópontjához ér. Akkor persze még nem tudja, hogy fordulópont. Még nem tud semmit. Csak talán évekkel később kezd így visszaemlékezni, hogy pontosan fél hat volt, amikor...

Semmi sem történik véletlenül. Egyetlen fal sincs ok nélkül körülötted. Okkal tartják tőled távol azt, akit. Nem véletlenül. Lehet, hogy csak ártana, vagy egyszerűen nincs itt az ideje. De érezd, érezd, hogy a legjobbat akarják neked, és tudod, talán halkan összemosolyognak, amikor azt gondolod, hogy ő a nagy ő, közben meg nem is, mert még nála is jobbat szánnak Neked - csak el kell végre hinned, és nem beérni kevesebbel.

Ha valaki azt mondja, add alább, hagyd ott, te csak menj tovább, erős hittel, mert semmire sem vágysz véletlenül. Egyetlen érzés sem jön csak úgy.

A véletlen azt jelenti, hogy nem véled, nem gondolsz rá, mégis megtörténik. Tehát rajtad kívül álló tényezők okozzák. Igen, ezek azok a bizonyos összefüggések. Ezeknek meg kell történniük azért, hogy továbbléphess. Hú, ez nagyon bonyolult - mondod -, és igazad van, de csak azért, mert meg akarod érteni. Ne akard megérteni, csak fogadd el! Minden, ami történik, okkal történik veled. Ha nyitott vagy a történésekre, semmi nem válik ártalmadra.

Nemcsak a barátságban, hanem talán még inkább a szerelemben is, amely a lélek legbensőbb élménye, csaknem kizárólagosan a véletlen uralkodik. Hogy miféle személyekkel fogsz összetalálkozni életed során és hogy kik fognak legmélységesebben érdekelni, ez csaknem olyannyira véletlennek a dolga, mint a virágpor szemcséjének sodródása a fenyőerdőben.

Az elhagyásban nem az a legrosszabb, hogy hiányzik, aki elhagyott, hogy összeroppan a közösen alkotott egész kis világ, hogy minden, amit látunk vagy csinálunk, őrá emlékeztet, hanem az a gondolat, hogy kitettük a lelkünket csak azért, hogy a szeretett lény ránk stemplizze: ELUTASÍTVA.

Amit a szem nem lát, a szív azt is érzi.

A szemezés egy olyan pillanatnyi erős vonzalom két rokonlélek között, akik megértést találnak egymás szemeiben, ugyanis egy közös van bennük: Mind a kettőnek tetszik a másik.:))

 

Két karját körém fonva szorosan magához ölelt. Egy szívdobbanásnyi időre meglepett, majd én is épp oly erősen átkaroltam őt. Végre valaki, aki nem azért érint meg, mert előnye származik belőle. Csak úgy magához szorít. Ölelés, hátsó szándék nélkül, csak azért, mert jólesik. Mostanában nem sokszor volt benne részem.

Nem akarlak és rád gondolok,
menekülnék és nem tudok,
nyugalom kellene, béke, csend,
de itt visszhangzol, idebent.

A fájdalom elkerülhetetlen az életben, de azt megválogathatjuk, hogy ki okoz fájdalmat.

Nem tudom, hogy mi vár még ránk az életben, de az biztos, hogy ha ezer évig élünk is, az én utolsó tiszta gondolatom te leszel, a tiéd pedig én! (...) Mert mi összetartozunk, bármi történt is.

Ha lábaddal megérinted a tengert, az egész világgal kapcsolatba kerülsz.

Nem félek a haláltól....
Mert ő vár rám, kit tiszta szívből szeretek,

Az én Nagypapám, ki tudom, s érzem, hogy szeretett.

/my Grandfather/

 A múlt sokszor fáj, de nem élhetünk örökké benne. Meg kell tanulnunk elengedni azért,hogy a helyére valami új és csodálatos dolog jöhessen.

/Írd le egy papírra ami bánt és fáj vagy amit csak egyszerűen el akarsz feledni... Gyújsd meg s engedd el... Hisz a múlt törlése elkezdődött..... /

egy ölelés, egy ártatlan, őszinte puszi a homlokodra többet ér minden csóknál, vagy szenvedélynél.. Hiszen azt jelenti, szükségem van Rád, Te vagy a legfontosabb számomra.

God made men first - because he had to do a rough draft before the masterpiece!

Tell her that you love her! You've got nothing to lose but you'll always regret it if you don't...

Trying to forget someone you love is like trying to remember someone you never met.

 Amikor nem bírtam tovább,
megpördültem a karjaiban, és megcsókoltam. Több volt ez, mint köszönet. A szavak semmit sem érnek. Erősen magához ölelt, s visszacsókolt. Nem akartam, hogy vége legyen ennek a csóknak, életem végéig itt akartam maradni a karjaiban, az életében, a világában. Most már úgy tekintettem rá, mint az oxigénre. Szükségem volt rá, mint a vízre... a levegőre... a földre... a tűzre... Ő keltett életre, és ő éltetett.

Még sosem éreztem senki iránt olyan erős vonzalmat, mint irántad. A tested és a lelked valósággal megbabonázott. Nem tudtam másra gondolni, mint arra, hogy az enyém leszel... előbb vagy utóbb.

Reggel ébredsz, fölkelsz, kinézel az ablakon. Minden a helyén van: fák, bokrok, virágok, ragyog a kert, mindent fénnyel áraszt el a nap, mely, mi sem természetesebb, ma is világot ad, pirkadattal ad jelt a kakasoknak, hajnali fénnyel töri át a rétek fölött libegő párát, és derűssé teszi az ébredező halandókat. Derűs leszel te is, fölragyog a szemed, beleborzongsz a gyönyörűségbe. Este kószálsz egyet, beleballagsz a végtelenbe, és elmerülsz a csillagok sziklatengerében. Kísérőnkre, a holdra veted a szemed, és talán ekkor, ebben a hátborzongató, szívbemarkoló látványban gyönyörködve egyetlen pillanatig a csoda és a mindenség részévé válsz. De vajon átéled-e, képes vagy-e átélni a pillanatot? A pillanatot, melyben eljut a tudatodig: létezem. Benne vagyok a pillanatban. Bennem jött létre a pillanat. Megfogott, megkaparintott, eggyé lettünk. Elementáris erővel hat rám. Elvarázsol. Bűvöletben tart. Észreveszem, hogy létezem. Hogy részese vagyok e földi csodának. Itt lehetek a mesebeli, szó szerint egyszeri földön, és emberként élhetem meg ezt a rendkívüli pillanatot, élő, gondolkodó, szépre és jóra érzékeny emberként lehetek részese ennek a pillanatnak. Átfut az agyamon: halandó vagyok. Mindezt látom, láthatom, amíg létezem, aztán mintha elvágták volna. Halandó vagyok, véges az élmény, gyufalángnyi, sercenésnyi, szikravillanásnyi a pillanat.

A nagy viharok előtt mindig van egy pillanat, amikor eláll a szél, és minden elcsendesül.

Mert vele lenni a legjobb érzés a világon.

Mennél, futnál, repülnél, valahová. Mindegy hová, csak nagyon-nagyon messze, tőle. Kétségbeesve keresel fogódzót, próbálsz gondolkodni, hogy hová, merre. Aztán az első Kétségbeesés után megérted: nincs hová menned. hiszen ő benned van. Bárhová mész, mindenütt ő vár, bárhová nézel, őt látod és érzed. azt is, hogy szüksége van rád és megérted, hogy egyetlen helyre kell menned, menekülnöd. Oda, ahol vár rád.

Tres metros sobre el cielo.

- legyél velem, minden éjszaka.

- mit akarsz tőlem?

- estéket, együtt alvást, közös ébredést, közös reggelit.

- mi az, amit valójában akarsz?

- hogy legyél velem a sötétben, vigyázz rám, szeress és bátoríts, ha félek. kísérj addig, ameddig csak lehet.

- mi lesz, ha elrontom?

- kizárt, hogy elrontsd.

Többet jelentett nekem, mint egy barát. Azért nem bírtam sehogy se elbúcsúzni tőle - mert szerelmes voltam belé. Őbelé is. Szerettem, sokkal jobban, mint kellene, és mégsem eléggé.

Ha párás az üveg
mindig ott a késztetés,hogy.....

/magány/

Visszavárlak még, de messze a cél,
Messzire sodor el tőled a szél.
Ne felejts el, most ne engedj el,
Várni fogok rád, csak szabadíts fel.

A hamis remény még mindig jobb a semminél.